Káté

Ez most nem Ginger életéből egy részlet. Ezek saját érzelmek. Nem is tudom, hogy mondjam, de.... Kettőezerkilencben október másodikán mentem haza péntke reggel a fél kilences busszal, mert előtte volt zenei világnap és másnap nem volt tanítás és egy barátnőmnél aludtam. Na és mentem haza, mert elaludtam és mennem kellett volna a kozmetikushoz. Anyám a telefonon keresztül majdnem leszedte a fejemet. De szerencsére nem szedte le, csak majdnem. Úgyhogy durcásan kiugrottam az ágyból felkaptam a ruháimat, és rohantam a buszra. Ami mindig óra'30-kor és egészkor indul a vasútról ami onnan három buszmegállónyira van. És a busz 8 perc alatt ér ahhoz a megállóhoz, ahol föl kell szállnom. Rohannom kellett, hogy elérjem. És mi volt a poén?! Hogy a busz tömve volt és utolsóként értem oda és préseltem be magam a második ajtón. (csuklós busz volt). Ugye akkor megy mindenki a Tatay-ba, mert az ott van a mi városrészünkben. Tök ideg voltam, hogy ha hazaérek, akkor anyám kicsinál. Vagy még rosszabb...Szóval bebasztam a táskám egy ülés alá és nekitámaszkodtam az ajtónak. Aztán ahol én felszálltam rá három megállóval felszállt valaki a valamilyen lány ismerősével. Mindketten nagyon ismerősök voltak de nem tudtam hova rakni őket. A srác meg aztán olyan helyes volt...Na szóval nekiálltam bambulni őket és gondolkoztam, hogy hol láttam már őket. Táborba? Vagy valami versenyen? Találkozón? Valami ismerősöm ismerőse? És éreztem hogy már ő is néz engem és akkor....megláttam rajta a pólóját. Ugye lesütöttem a szemem, mert ő is belenézett az én szemembe és végignéztem hogy mi van rajta. És amikor a pólón megállt a szemem azt hittem a szívroham kerülget. Mert én a Telekibe járok és van egy pólónk, amin van a Teleki monogrammja elöl kicsiben bal oldalon felül, hátul meg kinagyítva. Na is széthúzta magán a pulcsit, mert gatyarohasztó meleg volt és megláttam rajta a telekis pólót. Ez annál a buszmegállónál volt, ahol leszállt a tömeg, mert ott volt a Tatay. Szóval én ott megfagytam. És bámultam és ő is bámult arrafelé, amerre én álltam. És azt mondogattam magamban, hogy biztosan nem engem sasol, hanem valakit mögülem. Így amikor a maradék ember hátratömörült és elhaladt mellettem, mert mentek a busz hátuljába megintcsak találkozott a tekintetünk. Mondom, megint biztos valakit nézett aki mögöttem ment el a busz előtt. Úgyhogy hátramentem én is, a busz legesleghátuljába, ami után már nincs senki és amikor ránéztem ő is engem nézett...Áááááá, nem volt semmi! Aztán egy buszmegállóval előttem szállt le és én meg mondtam, hogy na akkor a mellettem lévő utcában alkik vagy kettővel mellettem. Éspersze én elindultam az én utcám felé ő meg az ellenkező irányba, a Virág utcába. Mert úgy vannak, hogy Szamos (itt lakok én) aztán a Bébic és utána a Virág. Nah és amíg el nem tűntünk egymás szeme elől ott bámultuk egymást. Hazaértem. Telefon Virágnak (Feleségemnek) hogy láttam egy helyes gyereket akivel egy suliba járunk. Elmondtam hogy hogy néz ki aztánnekiestem a Vip-nek és megtaláltam....Ez lett a vége:



















Báj: Kikyyyy and Dzsindzsör